Itt a szerda, ami azt jelenti, hogy szombaton megint érkezik a következő cikk! Az alanyról annyit elárulhatok, hogy elég sok köze van a parkour nevű sporthoz, csak éppen extrém körülmények között.
Alig csengett le a Bosszúállók őrület, Pókember máris páros lábbal rúgta be az ajtómat, és rángatott el a moziba, és van egy olyan érzésem, hogy Batman is lesben áll valahol a sarkon. Azonban az elmúlt napokban valami nem hagyott nyugodni. Mintha valami hiányozna. Nézzük csak végig a játéklistánkat: A hihetetlen Hulk: csekk! Vasember 1: csekk! Vasember 2: csekk! Thor: csekk! Amerika Kapitány: csekk! Bosszúállók:…. Csak nem? Ugye nem? De! Sajnos sehol nincs egy valamire való Bosszúállók játék. Hol tudja tehát egy a jelenlegi filmek által feltüzelt szuperhősimádó levezetni a feszültséget és maximálisan kiélni magát? Nem máshol, mint a Marvel: Ultimate Alliance-ben.
„Its’ me, Mario!” Akinek erről a mondatról nem egy piros overálos, olasz vízvezeték szerelő jut eszébe, aki mérgében összetapos pár gombát, mert a gonosz „teknős” elrabolta élete szerelmét, akkor annak valószínűleg nem volt gyerekszobája (vagy legalábbis életében nem játszott még Marioval). A mai, nem mindennapi posztban, kivételesen egy olyan hősről/hősökről lesz szó, akik nagyban megalapozták a játéktörténelmet. Konzolról konzolra haladva mászunk bele Mario és barátainak történetébe a kezdetektől, egyenesen napjainkig. Nincs más hátra, vágjunk is bele!!!
Örömmel látjuk, hogy a látogatóink száma eléggé erősen megemelkedett, ám ha nyomon szeretnétek követni a blogot, akkor nyomjatok egy LIKE(tetszik felirat)-ot jobb oldalt (>>>>>>) vagy https://www.facebook.com/pages/NanoRetro/283148935114979 ezen a linken is elérhetitek a facebook oldalunkat. 22-ikén jelentkezünk legközelebb előreláthatólag (ha becsúszik egy-két poszt, az azt jelenti, hogy nem bírjuk ki a blog nélkül még egy hétig sem!). További jó pihenést Mindenkinek! :)
Sajnos Mi sem vagyunk örökmozgók Mr. Wagnerrel és úgy döntöttünk, hogy kiveszünk 2 hét "szabadságot". Az én részemről nem beszélnék szabadságról, hiszen a munkám miatt nem tudok posztolgatni, Mr. Wagner pedig kiélvezi a nyári szünetet a Hawaii szigeteken lévő nyaralónkban barátnőjével. Szóval Mindenkinek kellemes nyarat kívánunk és igyatok sok vizet (munkakörömhöz hozzátartozik, hogy a lurkóknak minden tízpercben elmondjam), strandoljatok, kapcsolódjatok ki. Két hét múlva újra jelentkezünk, egy nem is akármilyen poszttal! ;)
Mr. Wagner és Pali bácsi
TOP 5 FŐGONOSZ
5. Ender Dragon: Aki ismeri a Minecraftot, és „végigjátszotta” valószínűleg tudja, hogy mit keres itt a delikvens. Nem sok játék van, amiben ennyit kellene melóznunk egy boss fightért. Az Ender Dragon a játék egyetlen főellensége, ennek köszönhetően megközelítése már-már egy egyszerű halandó képességeinek határát feszegeti.. Ahhoz, hogy szembe nézhessünk vele, rengeteg megpróbáltatáson kell keresztül menni, az első napokban csak a túlélésre kell játszani, és majd csak ha egy jól üzemelő gazdaságunk van, akkor láthatunk neki, hogy megkezdjük vadászatunkat. Alá kell szállnunk a pokolba, fel kell ásnunk a fél világot egy talicskányi gyémántért, le kell vadásszunk egy zombi hadsereget, és végül meg kell találjunk egy föld alatti erődítményt, amiben kinyithatunk egy portált, és ekkor léphetünk be az End-be. Persze ha ezt nem a legfullosabb páncéllal és fegyverekkel csináljuk, és nincs a tarisznyánkban egy rakat bájital, akkor sajnos hamar gyíkvacsoraként végezzük. A legviccesebb talán, hogy a legveszélyesebb dolog, ami közénk, és a sárkány közé állhat, az nem más mint maga a játék. Órákon át fogunk építgetni, kutatni, felfedezni, és közben jó esély van rá, hogy meg is feledkezünk eredeti célunkról. Csak a legerősebb akaratú játékosok tudják legyőzni az Ender Dragont. Ezért került fel a lista ötödik helyére.
4. Reflux: Reflux, a Rayman 3 főellensége. Egy sebezhetetlen faj leghatalmasabb harcosa, szóval el tudjuk képzelni milyen erős lehet. A játék során kétszer is meg kell küzdenünk vele, és már elsőre sem lesz könnyű a dolgunk. Egy oszlopon kell először szembe néznünk Refluxszal, alattunk láva, Reflux pedig akkora, hogy elfoglalja az oszlop felét, így aztán egyáltalán nincs könnyű dolgunk. Főleg, hogy a power-upok az oszlop oldalán találhatók, így mindig le kell másznunk értük, majd vissza. A játék végére, Reflux isteni hatalomra tesz szert és ekkor már 4 részletben kell megküzdenünk vele. Lesz itt szemtől szembeni harc, mászás, repülés, lövöldözés, bombázás. Az egész boss-fight összességében körül-belül fél óráig tart, ha ügyesek vagyunk és nem halunk meg egyszer sem. Refluxot megalázzák, de nem adja fel ekkor sem, hanem André unszolására népét elárulva, ellopja az istenük jogarát, és megszerzi erejét, csupán azért, hogy bosszút állhasson. Reflux megérdemli a negyedik helyet.
3. Darth Malak: Knights of the Old Republic. Ha valaki nem játszott még vele, sürgősen üljön le elé, és csak azután folytassa az olvasást, mert spoiler veszély következhet. Darth Malak, a sith sötét nagyura, miután megölte mesterét, és átvette annak helyét, a galaxis legrettegettebb rémálma lett. A filmekből és játékokból tudhatjuk, hogy egy Jedi lovagot megölni, nem könnyű dolog. Malak kezéhez azonban számtalannyi padawan, lovag, és mester vére szárad. A fő ok, ami miatt dobogós helyezést ért el, hogy egy egész galaxist fenyeget pusztulással. Hidegvérrel felrobbantott egy egész bolygót, csak hogy ne úszhassuk meg élve, ellenünk fordítja a legjobb barátunkat, és ha nem vigyázunk minket is átcsalhat a sötét oldalra, feltéve ha nem önszántunkból lépünk erre az ösvényre. A legérdekesebb dolog Malakkal kapcsolatban talán az, hogy a fő ok ami miatt oda került ahol van, mi vagyunk. Ha a karakterünk nem úgy cselekszik a múltban ahogyan azt tette, akkor Malakból hatalmas Jedi válhatott volna. Bizony, a jófiúk sem mindig feddhetetlenek, sőt!
2. Reptile: „MOOOOOOORTAL KOMBAAAAAAAAAT!!!” Néha még most is fülembe cseng ez az édes hang. Az első rész meghatározó volt mind a játékipar, mind a játékosok számára. Brutális látvány és kivégzések, izgalmas karakterek, és remek kombók. Ezeknek köszönhetően a Mortal Kombat a verekedős játékok királya, és bár a Tekken-széria megközelíti, de sosem érheti el azt a magasságot, ahonnan Scorpion, Sub-Zero és Liu Kang szemlélődik. A Mortal Kombat I főellensége nem más mint Goro, a négykezű vasgyúró, és igaz ami igaz, nehéz ellenfél a javából. Azonban van egy rejtett boss aki még nála is keményebb dió volt. Ő nem más mint Reptile. Ahhoz, hogy megküzdhessünk vele, A „Pit” nevű pályán kell küzdenünk, két győzelmet aratva egymás után, blokkolás és életerő veszteség nélkül. A második kört egy Fatality-vel kell zárnunk, és ha láttunk a Hold előtt elhaladni egy árnyat, akkor számíthatunk Reptile megjelenésére. Ha ezt mind megcsináltuk, akkor Reptile kihív minket egy harcra a Pit alján, a tüskék között. Reptileban az volt az érdekes, hogy az első részben a saját mozdulatai mellett tudta használni Scorpion és Sub-Zero mozdulatait is, mint fagyasztás, vagy a kötél kilövése. Ráadásul sokkal gyorsabban mozgott a többi karakternél. Reptilet igen nehéz volt megközelíteni is, legyőzni pedig egyenesen kihívás. De ha egyszer sikerült, akkor aztán hetekig nem felejtette el az ember.
1. Bowser: Vajon ez kérdés volt? Vajon van ismertebb boss a játéktörténelemben, mint Bowser? Az igazi sztahanovista, aki sosem fárad bele a bukásokba. Mario emberére akadt Bowserben. Szinte minden Mario játékban ott figyel. A hercegnő állandóan nyafog? Nem gond. Halomra ölik a népem? Kit érdekel? Egy mélynövésű olasz vízvezeték szerelő napi rendszerességgel kiporolja a seggem? Ugyan, kérlek… Akárhányszor vall kudarcot, sosem adja fel. És ezért is ő a legveszélyesebb főellenség, aki valaha volt. Mario egy idő után meg fogja unni, hogy mindig rossz kastélyban van, és hogy Peach hercegnő már több időt tölt a teknősök királyával, mint vele. Inkább elmegy megkeresni Zeldát. Talán az kevesebb fáradtsággal jár. Bowser pedig végre hátradőlhet, lehet hogy feleségül veszi a hercegnőt, és visszavonul a videójáték ipartól. Ő az élő példa arra, hogy akárhányszor padlóra kerülsz, fel kell kelned, és újra kell próbálnod. Úgy látszik néha a rossz fiúktól is tanulhat valamit az ember. Hajrá Bowser! Én neked szurkolok!
Egy hetes pihenés után Rayman visszatér. A holnapi poszttal be is fejezzük a sorozat boncolgatását.
5. Duke Nukem: Duke egy igazi egoista, izompacsirta, „szépfiú” keveréke, aki nyomdafestéket nem tűrően képes bárkit vagy bármit megalázni csípős nyelvével. A szőke hazafi nálam az ötödik helyre csúszott, hiszen ő tényleg egy olyan főhős, aki akármit megtehet (és itt tényleg bármire lehet gondolni!), és még a világot is megmenti néha. Tipikus akcióhős, mint Willis vagy Schwarzenegger. Izmos és vannak sajátos beszólásai, amik egyedivé teszik ezt a karaktert. Kell ennél több?
4. Abe: Az Oddworld sorozatokból jól ismert Mudokon. Kissé ügyetlen, kissé szeszélyes, de imádni való főhős! Jószívű és segít a rászorulóknak, igaz, hogy annyira nincs kigyúrva, mint Duke, de Abenek nem is állna jól az izompacsirta szerepe. Ügyesen mászik fel bármilyen tereptárgyra. Szószátyár barátunknak bevarrt szájjal is megy a magyarázás. Mindent megtesz, hogy kiszabadítsa sorstársait a bányák mélyéről, ezért is lett ő a negyedik.
3.Klayman: Mindenkinek ismerős lehet ez a név, aki egy kis figyelmet is szentelt anno a 10 tonna gyurmából készített point’n click játéknak a Neverhoodnak. Csupán csak a játék végén derül ki, hogy kik is vagyunk és miért is kell nekünk ott lenni. Egy apró kis bogyóból kikelt leginkább kacsára emlékeztető kockatestű, esetlen, csendes kis figura már a játék elején belopja magát mindenki szívébe. Soha nem mond idétlen vicceket vagy csinál szánalmas dolgokat. Egyszerű és nagyszerű! Nem egy szuperhős, de sokak gyermekkorát megalapozta (többek közt az enyémet is).
2.Gordon Freeman: Lehet, hogy sokan utálni fognak, hogy miért csak a második lett Gordon, de a saját nézőpontom szerint, amit felállítottam magamban, sajnos csak a második helyre esett a doktor úr. Persze külsőre nincsenek meg az adottságai, mint például karizmatikus jellem vagy masszív fizikum. Ő inkább az eszét használja meg persze a fegyvereket, amiket a COMBINE-tól eltulajdonított. Nem egy szépfiú, de megmenti a világot, vagyis jó úton halad. Gordon a játék során rengeteg segítséget kap a Vortigauntoktól és az ellenállóktól, ám a legjobb társa Alyx Vance lesz, aki mindig jó helyen, van jó időben. Vajon a sok segítség nélkül is eljutott volna a Citadelláig?
1.Max Payne: Max, egy átlagos nyomozó, átlagos külsővel és átlagos családdal. Ám egy nap a boldog családapa hazaérve összetört bútorokat és véres falakat talál. Családját megölték és teljes a fejében a káosz. Egyetlen dolog jár az eszében, hogy megbosszulja családját! Jobb főhőst szerintem nem nagyon találhattam volna az első helyre. Max nem a Földet elfoglaló űrlények ellen küzd, hanem saját maga és a szörnyeknél sokkal veszedelmesebb lények ellen, az emberi gonoszság ellen harcol! Nincsenek segítségére lézerfegyverek vagy szuper kütyük. Csak magára számíthat! Kinézete teljesen átlagos akár, egy hétköznapi emberé (ha az utcán menne el mellettem, nem nagyon figyelnék fel rá), nincsen semmi szuper ereje vagy akciófilmes beszólása. Ő az a karakter, akiről senki sem gondolná, hogy bántani tudna akárkit is. Megérdemli az első helyet Max papa!
A minap a főhadiszállásunkon Mr. Wagnerrel azon tanakodtunk, hogy mivel lehetne még egy kicsit feldobni a blog atmoszféráját. Hosszas tanakodás és intelligens szócsaták után, arra az elhatározásra jutottunk, hogy bevezetünk egy Top 5 listát, amit minden héten kedden fogunk napvilágra hozni. Itt olyanokra kell gondolni, mint például az öt legveszedelmesebb fő gonosz a játéktörténelemben. Reméljük, hogy tetszeni fog mindenkinek ez a kis újítás!
