Most 2012-t írunk. 19 évvel ezelőtt a LucasArts háza táján két nagyon is furcsa figura: Dave Grossman és Tim Schafer „gyermeke” látott napvilágot. Ez volt a Day of The Tentacle (DoTT) aminek a mai napig illendő lenne hálát adni minden egyes kalandjáték rajongónak! (Kösz DoTT!) Ám ne feledkezzünk meg a Maniac Mansionről (MM) sem, hiszen ő a DoTT édesapja! Ehhez a játékhoz először ’98-ban jutottam hozzá, méghozzá a CD-s verzióhoz (Igen! Volt floppys verzió is). 6 évesen mit lát az ember? Viccesen ugráló zöld és lila csápokat. El-eljátszadoztam vele, de nem nagyon tudtam, hogy mi hogyan működik, de már akkor is nagyon élveztem. Így 14 év elteltével újra elővettem, és azon gondolkoztam, hogy eddig miért nem játszottam vele. Egy kellemes hétvégét adott teli röhögésekkel és bugyuta, de aranyos fejtörőkkel. De ez nem minden! A mai technológiának köszönhetően a zöld robotos op. rendszeren is futtatni lehetett, és nemcsak a suliban, hanem itthon az ágyban, még elalvás előtt is ezzel játszottam. Levakarhatatlan egy játék!

Sziasztok! 

Ebben a cikkben szeretnék köszönetet mondani pár igazán fontos embernek, akik nélkül nem jöhetett volna létre a blog. A szellemi támogatást Fodor Györgynek, a fejlécet Boka Szabolcsnak és az oldal dizájnt Futaki Róbertnek szeretném megköszönni!  

Egy kis ízelítő az első játékkritikámból:

Szerintem sokan rájöttek, hogy kik is ők. :)

Üdvözlök Mindenkit!

Az én nevem: Pali bácsi. Induljunk talán a blogtörténet elején… Mióta megkaptam az első számítógépemet, azóta rengeteg jobbnál jobb játékot tapasztaltam meg testközelből. Minden műfajból voltak kedvenceim. Ahogy nőttem, úgy izmosodtak a PC-k konfigurációi, a játékok követelményei és emellett maguk a játékok is. Így 20 éves fejjel azon kaptam magam, hogy eltűntek azok a régi jó játékok, amikkel anno mindenki játszott. Félreértéseket elkerülve nem azt szeretném írni, hogy az új játékokat nem szeretem annyira, mint a régieket, csak hiányzik az az atmoszféra, amit adtak. Nagyon sokat gondolkoztam, hogyan is lehetne az új generáció elé tálalni vagy éppen a felnőtteket újra rávenni, hogy kicsit kikapcsolódjanak a régi és elfelejtett PC-játékokkal. Rengeteg idő és bíztatás után rájöttem a megoldásra, ehhez persze szükségem volt egy-két mentorra (szó lesz későbbiekben róluk is!). A megoldás nem más, mint a KRITIKA!!! Azt vettem észre magamon, hogy ha elolvasok vagy megnézek egy filmkritikát, akkor elkezd érdekelni a film, ezután már a saját szememmel akarok meggyőződni róla, hogy tényleg jogosan mondták-e, amit mondtak. Épp ezért a blogom a régi és az új PC-s játékok kritikáival fog foglalkozni, amiket majd jómagam írok. Ez a dolog nálam még eléggé gyerekcipőben jár, ez a blog egyfajta projektcsoport kiindulópontja. Gondolkoztam még azon is, hogy lehet vlogot kellene indítani, de nincs meg hozzá a kellő önbizalmam, hogy kamera elé álljak :) . Egy szónak is száz a vége: tanácsokat és építő jellegű kritikákat szívesen fogadok, akár levélben, akár kommentben.

Jó olvasgatást, és persze kellemes játékot Minden Kedves Olvasómnak!

Pali bácsi

Hát akkor vágjunk is bele!!!