Az iskola mellett próbáltam mindig egy kis időt szakítani az írásra és eljött az ideje, hogy pótoljam a hiányosságokat. Még vizsgaidőszakban elkezdtem a Portal nevű játékot aztán jött a második része is. Mióta kijátszottam azóta is jojózik a szemem, de szívesen újrajátszanám azért. Ja, főleg a második részt. A bevezetőt nem is húznám akkor tovább.

Mint már régebbi cikkemben, ahol a TeamFortress 2-ről írtam, ott megemlítettem, hogy Orange Boxból jutottam hozzá és úgy néz ki, a kis narancssárga doboz utolsó játékát fogom most felnyársalni és kellően megfűszerezve, díszes tányérban elétek tálalni.

Mint már tudjátok a Valve fejlesztette és adta is ki, először az Orange Boxban jelent meg, utána került kereskedelmi forgalomba a Steamen is. Eleinte még csak egy Half-Life modnak nézett ki, ám a játékmenet teljesen elütött az eddigi modoktól. A játék célja nem gyilkolás és a vérfolyatás volt, hanem teljes mértékben a logikai dolgokra mentek rá. Semmiféle lőfegyverünk nincs a játékban, egyedül a Portal Gun, ami kék és sárga pacni tud lőni a falra. Ennyi...

Na jó azért többről van itt szó. A Portal Gun segítségével kék és sárga portálokat nyithatunk, aminek az egyik a kezdőpontja a másik pedig a végpontja. Ám a portálokat csak fehér falakra lőhetjük rá, más felületre próbálkozhatunk, de nem fog menni. A játéknak persze a története, ami nagyon belevarázsol minket ebbe a világba.

A Portal első része úgy kezdődik, hogy szépen felébredünk az Aperture laboratóriumában, ahol mi vagyunk a teszt alanyok. GLaDOS nevű MI fog nekünk segíteni és utasításokkal ellátni az útjaink során. Itt felmerülhet sokakban a kérdés, hogy: "Ha ennyi a játék, hogy ugrabugrálni kell a portálokon és még segítenek is, hol itt a kihívás és a fantasztikus történet?" Spoilerezni nem szeretnék, de GLaDOS nénénk nem is olyan segítőkész, mint amennyire azt hisszük, hiszen egy tortával kecsegtet minket, ha túljutunk az összes akadályon. 

A játékban persze lesz pár akadály, amit ha nem tudunk okosan kikerülni, akár bele is halhatunk. A trutymós vízbe nem érdemes beleesni. Megismerkedhetünk a Turretekkel, akiknek ha a felügyeleti területükbe belelépünk, pár idegesítő csipogás után, elég brutális tűzerőt zúdítanak ránk. Az energiagömbbel is nagyon kell vigyázni, mert ha az útjába kerülünk egyszerűen porrá égünk. 

Persze ezeket mind használhatjuk a saját javunkra (ja a trutymós vizet azt nem) és mind ezek mellett lesz egy nagyon kedves szívecskés kocka, ami sokszor nagyon jól fog jönni. 

A spoilermentes cikkek virtuális párjának rendelete miatt, a sztoriból nem nagyon akarok elárulni semmit, mert kellemetlenül érintene pár olvasót, akik még nem tapasztalták meg a játékot. Viszont, ha nagyon figyeltek a játék során egy-két dolgot megtalálhattok benne, ami elég fontos lesz történet szempontjából, mint pl a Cake is a lie feliratok a falakon. 

Mivel 2007-es játékról van szó és akkor még a Source motor nagyon az elején járt, de rohadtul ütött. A látványvilág gyönyörű, de mégis egyszerű. Nekem akkor is nagyon tetszett és most is tetszik még mindig. A zenéket és a szinkront (igaz csak egy szinkron hang van benne, az is GLaDOSé) nem tudják elrontani a Valveos srácok. 

Összegezve:

Nagyon fantasztikus játék. Ajánlom mindenkinek, aki már unja az FPS hentelős játékokat és kicsit megmozgatná az agytekervényeit. Egyetlen problémám adódott a játékkal és ez sajnos a legnagyobb hibája, hogy nagyon rövid. A zenék nagyon jók! Ez a megvalósítás, hogy lyukat lövök a falba és máshol tudok kijönni, ha belemegyek, ez egy rohadtul f*sza ötlet és megvalósítás egyben. Kellemes kikapcsolódás lesz ígérem.

To be continued...