Fél-élet vagyis, miért nem tesz jót az emberiségnek a „kényszerrezgés-gerjedés”

A címből is már jól kivehető, hogy a Half-Life-ról lesz szó. Ám nem az első részéről, hanem a második és a két kiegészítőjéről. Szóval ássuk is bele magunkat a Headcrabekkel és a Combineokkal teli bonyolult és ijesztő, ám izgalmas és szórakoztató világba. Előre figyelmeztetek mindenkit, a játék az egyik kedvenc játékom, de nem leszek elfogult egy cseppet sem és az utolsó cseppig kifacsarom a játékot! Ugorjunk hát bele a vízbe.

HalfLife2-wallpaper.jpg

Szokásos tudnivalók:


A Valve Corporation 1996-ban kezdte meg a pályafutását és azóta töretlenül hajt előre. 1998-ban dobták piacra a Half-Life nevű játékot, ami az akkori kor legjobb játéka díját elnyerte és ezzel a cég hírnevét azonnal beleírta a történelembe. Ez volt az első olyan játék, ahol nem voltak átvezetők, hanem magába a játékban végig a szemünk előtt volt minden. Semmi videóátmenet és társai, tehát realtimeban ott voltunk a cselekményekben, így teljesen realisztikussá téve a játékélményt. A cég nagyon sok névvel büszkélkedhet, mint például a Counter-Strike, Portal, Day of Defeat és Team Fortress. Ezek a nevek nagyon sok pénzt hoztak a Valve konyhájára, de a Steam névre hallgató online áruház és a Source Engine létrehozásával elérte azt a szintet a cég, hogy mindenki ismerje a Valve nevet. A Half-Life 2 2004. november 16.-án került a polcokra.

Ki is az a Gordon Freeman?


Jó a kérdés, de még jobb, hogy miért nem tud beszélni? A játék egy belső nézetes lövöldözős játék, amelyben a főhős Dr. Gordon Freeman, akinek a némasági fogadalma az őrületbe kergeti az embert. A játék során soha nem látjuk magunkat kívülről és csak a játék plakátjáról tudjuk meg, hogyan is néz ki a karakterünk. Gordon egy elméleti fizikus, aki hihetetlennek tűnik, de nem egy főhősnek való karakter. Most gondolkodjunk el egy kicsit azon, hogy az elméleti fizikusok, hogyan is néznek ki (nem sztereotípiára gondolok, csupán a Big Bang Theory szereplőire, különösen Sheldon-ra). Az még csak hab a tortán, hogy nagyon pazarul bánik a sok fegyverrel, mert ő egy ELMÉLETI FIZIKUS M*DAFAKA! Persze a főhős mellől sem maradhat el a szépséges lány, akit ha úgy veszünk nem az a műkörmös, nyávogós kis cafka, aki azért nyivákol, hogy megmentsék a kis popóját. Ez a csaj saját magát kitudja úgy menteni a legmélyebb trágyatengerből is és mindig marad ideje jól kinézni. Alyx Vance-ről lenne szó, aki egy volt munkatársunk, Eli Vance lánya. Ez a csaj a legbelevalóbb, legtökösebb és "legjobbanérteka21századkütyüihezésvanegyrobotkutyám". Komolyan mondom, Alyx lazán végig tudná vinni egyedül a játékot és szerintem Lara Croft elbújhatna mellette. Tehát, Gordon és Alyx a csodapáros a HL2-ben, persze Gordon nem nagyon veszi a lapot a játék során, mikor néha Alyx pár olyan több értelmű mondatot nyög ki, ami leginkább filmekben érvényesülne és a jelenet végén a pár összeborulva csókolózik, de itt nem történik semmi ilyesmi (mivel drága cimboránk eleve fizikus és néma!!!! de hogy a fenébe szerezhetett így doktorit?) Szóval ketten állunk neki a leányzóval megmenteni City 17-t aztán együtt menekülünk el onnan és végül együtt éljük túl a Fehér erdőt. A többi karakterről is ejtek néhány szót, ott van Barney, akivel már az elején összespanolunk, ám érezhető a hangsúlyozásából, hogy csipkelődik velünk (lehet nem örült neki az ex Black Mesa biztonsági őr, hogy a balesettel tönkre vágtuk az egész létesítményt és így elvesztette a melóját). Dr. Kleiner is erősíti a mi kis csapatunkat és ő is egy régi munkatársunk volt anno a Black Mesaban, neki még van egy aranyos "háziállata", aminek a rokonai a játék során nem lesznek a kedvenceink, de Lamar a háziasított (csőrtelenített) Headcrab, csak egy játékos, ám ártatlan élőlény. A Vortigauntok a kis piros szemű, barna színű furi kis élőlények, akiknek egy csirkeszárny lóg ki a mellkasukból és olyan a hangjuk, mint Jockey Ewing-nak a Dallasból, az első részben még ellenünk voltak, de az idő elteltével átálltak a mi oldalunkra. Továbbá ott van nekünk Alyx kutyája "tha motha fuckin' D.O.G", egy kedves kutyalelkű robot, akibe (amibe) bele van programozva az Alyx iránti hűség. Végül van egy tag, akin nem nagyon lehet eligazodni. Ő lenne a rejtélyes G-Man. Öltönyös, katonás hajviselet és egy aktatáska. Fogalmunk sincs mit akar, csak ha ő nem lenne, akkor nem lenne maga a játék sem, tehát köszi G-Man (nekem erről a névről állandóan egy rapper jut eszembe). 


Az egyszemélyes hadsereg


Akár lehetne ez is az alcíme a játéknak, mivel Dr. Freeman, minden kaliberű fegyvert, a pisztolytól a gépfegyveren keresztül egészen a rakétavetőig minden egyes fegyverrel elbír. Az arzenált ismertetném: kezdetben csak egy kis pajszerral indítunk, de ki a kicsit nem becsüli, nagyot nem érdemli. Később fokozatosan haladunk a jobbnál jobb fegyverek felé. A pajszer után az egyszerű városi pisztollyal bandázhatunk, ezt követi az SMG, amibe már beépített gránátvető is található. Hozzájutunk a zombihentelő öreg söréteshez és a másik zombiaprító fegyverhez, a Magnumhoz. Lesz a kezünkben még "plazmaköpködő" ami másodlagos tűzerőként elhamvasztja a kedves ellenfeleket. Kapunk majd fasza kis gránátokat is, persze a csipa sem maradhat el, ami egy izzó vaspálcát kilövő Crossbow lesz. A rakétavetők Rolls Royce-át is magunkévá tudhatjuk, amivel a célzás nem is annyira vészes, pláne, ha egy lézerkövető van beleépítve. Az Antlionok csicskáztatásához lesz nekünk egy speciális feromon hólyagunk és végére hagyván a legjobb eszközt, a Zero point Gravity Gun-t, amivel minden tárgyat megmozgathatunk (és tényleg!), ennek viszont lesz egy átalakulása (Spoilerezek sorry!) amivel már biológiai anyagokat, mint például ellenségeket is dobálhatjuk vak világba. Az egész játék során lesz egy H.E.V. becenevű ruházatunk, ami folyamatos összeköttetésben lesz velünk és néha-néha bemagyaráz egy két dolgot, mint például, hogy kifogyott a töltényünk, vagy méreg került a véráramunkba. Azt sajnálom egyedül a ruhából, hogy nem nyög be egy-két vicces poént vagy legalább egy beépített magnót spékelhettek volna oda. A ruhához persze kell egy kis energia, hogy golyóálló mellényként is működjön, de elemetek minden sarokban fogunk találni. Számomra csak egyetlen egy dolog nem világos, hogy a mocskos fenébe fér el Gordon bácsi zsebében vagy testén az összes fegyver? Teljesen realisztikus a játék minden szempontból, de ez nekem gyanús. Továbbá az is sántít nekem, hogy miért nincs lábunk és miért mozgunk úgy, mint ha egy sínpályán szédelegnénk. Valamiért ebben a H.E.V. ruhában nagyon csúszkál szegény Gordon.

half-life-2-gordon-freeman.jpg

A kacsalábon forgó Citadell és a többiek

 

Kalandjaink során rengeteg randánál randább ellenféllel gyűlik meg a bajunk. Már a játék elején találkozhatunk Kedves Lamarral, aki ám egy "szelíd" Headcrab de a testvérei már nem lesznek ilyen kis cukik. A Headcrabeknek van három fajtájuk és ha ez még nem elég akkor rácuppanva az emberi fejre, zombiként funkcionálnak. Ezek a kis ganék eléggé idegesítőek, hogy mindenhol ott lesznek. Lamar a Headcrabek első formája, amivel már találkozhattunk a HL 1-ben. Ez a második részre kicsit több fejlesztést kapott és plusz 2 családtaggal bővült a fejrákok piciny családja. A Fast Headcrab hasonlít a simához, annyi különbséggel, hogy nagyobbak a lábai és nagyobbat tud ugrani, viszont emberre rácuppantva, egy nagyon idegesítő, visítozó, rohadtul gyors zombit kapunk. A Poison Headcrab a legmegátalkodottabb élőlény a játékban. Eleve ha csak simán támad ránk, a mérgezésének köszönhetően, azonnal lemegy az életünk 1-re és folyamatosan gyógyul fel, de ha ezt a kis rohadékot nem öljük meg azonnal, akkor a második támadása már halálos is lehet. Egyenként még oké elvagyunk vele, lepuffantjuk vagy ilyesmi, de mikor zombi formában elénk jön és egy nyavalyás emberen 5-6 darab ilyen szemétláda van és folyamatosan ugrálnak ránk, az már valami roppant bosszantó. Viszont az összes kis zombit nagyon jól meg lehet viccelni egy fűrészpengével és gravity gun kombóval. Az Episode One-ban jelenik meg először a Zombine, ami egy Combine katona fején egy normal Headcrabbel. Sajnos ez már közel olyan gyors, mint a Fast Zombie és kétszer nehezebb megölni, ráadás képp, néha előkap egy gránátot és terroristának képzelve magát, berohan a tömegbe. A csatoránakba, barlangokban és egyén nyirkos helyeken találkozhatunk a Barnacle nevű valamivel. Hasonlít egy marha nagy herezacskóhoz, amiből egy hosszú madzag lóg ki, persze nem valami kedves ez a jószág, ugyanis bármi, ami hozzátapad hosszú nyelvéhez, azt azonnal elkezdi felhúzni és rendesen meg is kajálja azt. Legjobb elkerülni őket vagy szétlőni mielőtt belőlünk is Barnacle kaka lesz. Az országúti sivatagban vagy a fehér erdő barlangjaiban járkálva találkozhatunk az Antlion nevezetű páncélos óriás bogárral. Eleinte ellenünk lesznek a kis rohadékok, de később az Antlion Guardból kinyert feromonzacsival már mellénk szegődnek. Az Antlion Guard-ok az Antlionok "vezetői" és a legfőbb dolguk megvédeni a bolyt. Harcias kis teremtmények, de a legjobb, hogy a Combine katonákat nem szeretik, így hát néha elvégzik helyettünk a piszkos munkát. Az Episode Two-ban találkozhatunk az Antlion Workorrel, akik ugyan úgy repkednek meg zümmögnek mint a többiek, csak ráadásképp egy kis mérget is köpköd. Ezek a lények Xen nevű bolygóról származnak, ám itt vannak még a Combineok, akik teljesen különböznek a kis idegenjeinktől. Persze a Combine népség is egy idegen életforma csak annyi különbséggel, hogy ők félig élőlények, félig gépek és itt nem a terminátorra gondoltam, hogy élőszövet fémvázon, hanem biomechanikai furcsaságokra. A játék elején a Combine járőrökkel gyűlik meg a bajunk, persze nekik még csak egyszerű pisztolyuk van, de vannak a nagyobbak és páncélozottabbak is. Köztük van az SMG-s a Shotis meg a plazmás. Persze az elején még találkozhatunk a botossal is, de az csak megfenyít, hogy dogjuk ki a kólásdobozt a kukába. A folyton szemünkbe vakuzó Scanner, egy ártatlan kis repkedő szemgolyó, sok vizet nem zavar csak néha belevillant a pofánkba és nem látunk semmit. A Manhack egy hasonlóan repkedő kis szerkentyű mint a Scanner, csak ezekre rá van építve egy fűrész, ami kellemetlen fájdalmat tud okozni. Továbbá a város nagy háromlábú őreibe is belebotlunk, akik kb. 3 emelet magasak és elég nehéz őket eltenni láb alól. Kinézetünk hasonlít a Világok Harca c. filmben mászkáló hosszú lábú idegenekre. Vannak még egyéb kis nyalánkságok a Combine-oknál, mint például a Rollermine, vagy a Hopper mine. a Roller egy guruló kis elektromos labda, a Hopper, egy mozgásérzékelős akna. Nem nagy durranás egyik sem. Combine csapatban találhatunk még két repülőt is, a Gunshipet és a Dropshipet. A Gunship csak fegyveres tűzerőt biztosít, míg a Dropship a személyszállítást intézi. Végül az Episode Two-ban találkozhatunk a Hunterrel, aki leginkább a Strider kisebbik testvére lenne.

images.jpg

Csatornából az erdőbe


A játékot hirtelen egy vonaton ülve kezdjük, G-Man a HL1 végén felkínálja a lehetőséget, hogy dolgozzunk neki. Elfogadva a munkát hiper-szuper álomba helyez minket és a HL2-ben ébredünk fel. Fegyver nélkül szaladgálunk az állomáson, ám valaki felfigyel ránk, hogy kicsit gyanús a viselkedésünk. Behívnak minket az egyik szobába és csodák csodájára egy régi ismerősünkkel Barney-val találkozunk, aki elmagyarázza, hogy Dr. Kleiner a laborjában vár minket. Persze az se lesz egy leányálom, amíg oda eljutunk. Miután beértünk a laborba és találkoztunk Alyxel és Kleinerrel megkapjuka H.E.V. ruhánkat. Ezek után Alyxet és Gordont elakarják teleportálni a Black Mesa East nevű helyre, ám Lamarnak köszönhetően elromlik a teleport gép és csak az utcára kerülünk. Na itt kezdődnek a galibák. Csatornáról-csatornára mászkálva, pöcegödröket átúszva egy kétéltűvel elérkezünk a Black Mesa East nevű létesítményhez, ahol megajándékoznak minket a Gravity Gunnal. Itt játszhatunk kicsit D.O.G-al, ám a sok játék közben megtámadják a búvóhelyünket és leomlanak a kijáratok, így egy fele tudunk menekülni Ravenholm-ba. Ez a zombiváros, ahol egy ember él, Grigori atya és prédái a zombik. A kedves pap segít nekünk túljutni a városon. Igazán nagy szerepe nincs a kövér Jean Reno-nak. Kijutva a városból eljutunk az ellenállókhoz, akik a hidroplán után egy kocsit ajándékoznak nekünk, amivel eljuthatunk a Nova Prospekt nevű börtönlétesítménybe, ahol Eli Vance-t fogva tartják. Az Antlionokkal teli sivatagos utakon keresztül eljutunk a Nova Prospektbe. Kalandozásaink után kineveznek minket City 17 legkeresettebb antipolgárának és így mindenki a mi fejünkre vadászik, egyedül az ellenállók vannak segítségünkre. Bejutva a Citadellába találkozhatunk a gonosz Sean Connery-vel, aki Wallace Breen bőrébe bújva a Combineokkal egyesülve akarja irányítani a bolygót. Persze ő is csak egy báb (kis naiv Dr. Breen). Miután Mr. Connery menekülését megakadályoztuk már elénk is ugrik G-Man és ezzel vége is az első résznek.

images (1).jpg

Az Episode One elején találkozhatunk G-Mannel, de akkor is csak annyit láthatunk belőle, hogy a Vortigauntok körbezárják valami energia pajzzsal. G-Man nem avatkozik bele az Episode One-ba, ugyanis nem a tervei szerint alakultak a dolgok. Az Episode One nagyjából egy óriási menekülési útvonal City 17-ből. Itt találkozhatunk először a Zombineokkal. Sikeresen kijutva a városból egyenesen a Fehér erdőbe menekülünk, ahol az Episode Two is játszódik. Ezen a felettébb érdekes és szép helyen összefuthatunk az előző részekből jól ismert xeni lakossággal plusz még kapunk két új ellenfelet. Az egyik az Antlion Worker és a másik a Combineok harcedzett Hunterjei. Végig osonva a bányákon, Antlion kaptárakon és az erdőn eljutunk a lázadók támaszpontjára, ahol Dr. Magnusson speciális fegyverével a Magnussonnal nagyon egyszerűen levadászhatjuk a Stridereket az Episode Two utolsó részében. SPOILER ALERT! Végüli mikor jól elvégeztük munkánkat helikopterre szállnánk és elindulnánk az Episode Three felé, ekkor megjelenik két Combine Advisorral, akiknek egy hosszú fallosz alakú nyelvük van, amivel képesek kiszívni mindent az emberből (meg gondolom másból is). Amúgy kajak egy fütykös jön ki belőlük! Na és mikor elmenekülnénk a helikopterrel jön ez a két pénisznyelvű és Eli-t megölik, ám motha fuckin' D.O.G. segítségünkre siet és így mi túléljük a támadást.

Egyetlen gyors kérdésem lenne úgy az egész céghez: MIÉRT CSAK ÍGÉRGETIK AZ EPISODE THREE-T???? Térden állva, kézen állva, cigánykereket vetve könyörgök a mindenhatóhoz, hogy csinálják már meg!!! 

Összegezve


Mint már mondtam, nem leszek elfogult az egyik kedvenc játékommal szemben sem és megkapja a magáét. Kezdjük a sztorinál. Nekem kifejezetten tetszett a sztorija, az epizódikus megjelenések is elfértek még, de az az egy bosszant a legjobbam, hogy miért kell húzni ennyire az utolsó részt (bár én annak örülnék a legjobban, ha folyamatosan lennének részek vagy 800 epizódon keresztül.)? A karakterek nagyon jól kivannak találva, mindenkinek külön személyiség, vagyis csak a főbb karaktereknek. Itt is egy dolog zavar, hogy a mi karakterünk Gordon, miért nem tud beszélni? Jó itt egy fajta olyan is közbejátszhat, hogy maga a játékos Gordon és amit mi válaszolnánk azt válaszolja Gordon. Realisztikus érzés meg lenne, de akkor sem értem, hogy Gordont miért kellet némára teremteni? Hiányzik legalább az, hogy magába beszéljen. Egy enyhén lágy és reszelős hanggal összevegyített belső narrációs hang nekem nagyon hiányzik. De ez a valóságérzet miatt lehet nincs benne. Ha már a realisztikus dolgoknál járunk, miért kellett szegény Gordont sínre ültetni és hagyni, hogy csúszkáljon jobbra-balra. Néha már nagyon idegesítő volt, mikor valami párkányra átakartam ugrani és kicsit megcsusszant a karakterünk. Továbbá, nagyon sok FPS-ből hiányzik az a dolog, mikor lenézünk és a lábunk sehol, tehát egy lebegő kar és fegyverzet vagyunk, amikor ülünk valami járműbe a kormány mozog de a kezünk nincs rajta. Ha arra törekednek, hogy a valóságérzet meglegyen a játékban, akkor ilyenekre miért nem figyelnek oda? Na meg a fegyverek! Hogy fér el Gordon testén az összes fegyver? Oké tegyük fel elférhet, de mivel egy elméleti fizikussal van dolgunk, akinek a fizikuma nem egyezik meg Hulkéval, így nekem felettébb gyanús a dolog, hogy honnan és miként kapja elő a rakétavetőt az SMG után és még a sörétesnek is van helye, na meg a többiről ne is beszéljünk. A játékélmény viszont kellemes és élvezetes játszani, ugyanis ezeket a hibákat észre nem lehet venni amiket leírtam, mert annyira magába szippant a játék, hogy eszed ágában sincs azon agyalni, hogy miért nincs lábunk, vagy hol helyezi el a fegyvereket. A grafika NAGYON PÖPEC! A 2004-hez képest a látványvilág egyszerűen fenomenális! Nekem még most 2013-ban is nyújtja azt az érzetet, amire bátran rá merem mondani, hogy szép! 

Összevetve egy nagyon korrekt játékról van szó. Aki kedveli a sci-fi, kaland, akció témákat azoknak nagyon merem ajánlani. FPS fanatikusoknak kötelező darab! A hibái nem vészesek, mert úgyis a sztori magával ragadj az embert és nem fog odafigyelni, hogy nincs lába a karakternek. A zenére nem tértem ki különösebb módon, hiszen pont úgy jó, ahogy van. Ajánlani csak az Episode részekkel fogom, hiszen úgy sokkal jobb a storyline, de aki csak a sima HL2-t akarja tolni utána úgyis rákap a folytatásra, szóval beszippant mindenkit ez a világ. Az Episode részekkel viszont korrekt hosszúságú lesz a játék. 

Pali_bacsi szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://nanoretro.blog.hu/api/trackback/id/tr885222944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása