„A parkour egy olyan extrém sport, ahol városi akadályokon keresztül jutunk el minél gyorsabban egyik helyről a másikra.”

Wikipédia

Az Electronic Arts 2008-as nagy szakítása mindenkit levett a lábáról, de olyannyira, hogy néha a játékosnak kedve támadt felmászni egy-két tetőre vagy párkányra. Az Electronic Arts svéd játékosztálya az Electronic Arts Digital Illusions Creative Entertainment (EA DICE) okolható a Battlefield sorozatokért, és a mai játékunkért: a Mirror’s Edge-ért.

A Mirror’s Edge egy kreatív és szemet kápráztató dolgokkal egybecsomagolt extrém platform FPS játék. Az Electronic Arts 2007-ben jelentette be a nagyközönségnek, és mindenki köröm rágva várta 2008-ban az érkezését, persze ekkor még csak a konzolosok élvezhették, de később, 2009-ben már a PC tulajdonosok is magukénak tudhatták e játékot. Az Unreal Engine 3 grafikai motornak köszönhetően (bocsánat…) MOCSKOSUL élethű képi világot kapunk a monitorunkra, és ez nem minden, a DICE és az Illuminate Labs megspékelte a motort egy kis fénytechnikával. Erről az új világítástechnikáról megoszlanak a vélemények, nekem speciel nem annyira jött be ez a nagyon világos, vakító Clorox fehérség, de erről majd később...

Owen O’Brien a játék producere mindent megtett, hogy a játék egy olyan átlagon felüli FPS játék legyen, amire már mindenki vágyott, itt olyanokra gondolok, hogy a karakter teste nem csak úgy lebeg a levegőben, hanem ha lefelé tekintünk, akkor a saját lábunkat és többi végtagunkat és láthatjuk. A mozgások teljesen emberiek és körülbelül ez a játék úgy nézhet ki külső szemlélőnek, hogy valaki a fejére erősített GO! Pro kamerával rohangászik tetőről-tetőre. Szóval Mr. O’Brien meghallgatta az FPS rajongók imáit. Továbbá a játékot akció dús kalandjátéknak akarta nem pedig holmi hentelős, lövöldözős játéknak, így érthető miért is van a játékban kevés olyan rész, ahol a fegyvereket felkapva szétlőhetünk mindenkit.

A játéktér egy nem túl barátságos város, ahol a média kezében van minden és az embereknek azt mesélnek be, amit csak akarnak (miért ilyen ismerős ez nekem? O.o). Persze a városban minden városlakó úgy tudja, hogy a demokrácia hatalmas ereje uralkodik mindenek felett (ez most már komolyan kezdi birizgálni a csőrömet, hogy honnan olyan ismerős a szituáció). Sajnos, a médiairányításos, telefonlehallgatásos, kommunista dolgok miatt, az információközlést és adattovábbítást nem tudják megoldani telefonon vagy e-mailben, és itt jövünk képbe mi, vagyis a futárok. A játékban, mi is egy futárt alakítunk Faith Connors-t, akinek a szülei pont egy béketüntetés közepette elhunytak és így Faith árvává vált, emiatt eléggé züllött életet élt, de jótevője Merc, kihúzza a csávából és futárt nevel belőle. Persze a futárkodást nem csípik a fejesek, így folyton a nyomunkban lesznek az úgynevezett Kékek (rendőrök). A történet folyamatosan kibontakozik pályáról-pályára haladva és az őket összekötő kis rajzfilmeket meg tátott szájjal lehet bámulni. Szerencsére a játék elején kapunk egy kis gyakorló lehetőséget, és itt elsajátíthatunk minden csínyját-bínyját a futárkodásnak, kezdve a falon futástól a lefegyverzésig. A gyakorlást követően már kezdhetjük is az első munkánkat is (nem szeretnék spoilerezek! :) ).

Mint már említettem a játék O’Brien úrnak köszönhetően, nem egy sima lövöldözős FPS-t kaptunk, hanem egy sokkal állatibb, akció-kaland játékot. Belső nézetnek hála, teljesen beleélhetjük magunkat a sztoriba, persze most sokak mondhatják magukba, hogy „de minden FPS játékban így van…” és igazat is adnék nekik, azonban próbálják ki a Mirror’s Edget és utána garantáltan észre fogják venni FPS és FPS között a különbséget. A játék telis-tele van izgalmasabbnál, izgalmasabb részeknél és így komolyan nem vert még a szívem játékközben (na jó az Amnesia The Dark Descent kivétel). Lehengerlően izgalmas! Mondok egy példát is: futok egy szűk folyosón és előttem hopsz, berúgnak egy ajtót a Kékek, és akkor aztán futhatsz az életedért! Számtalan ilyen izgalmas rész van benne, és cseppet sem unalmas. Őszintén szólva, majdnem összehasonlítottam a Prototype-al, a nagy bejárhatóság, városban mászkálás stb. dolgok miatt (persze ekkor még nem játszottam a Mirror’s Edge-el), de hála a jó égnek ez nem következett be. Faith kalandozása a nagyvárosban egyszerűen hihetetlen! A pályák több féleképpen is megoldhatóak, szóval nem lesznek monoton, egyhangú előre kitaposott ösvények. Némi kivetni valóm van az eltúlzott fények miatt, de az például nagyon bejön, amikor egy sötétebb helyről ajtót kirúgva kimegyünk a szabadba, akkor az a hirtelen vakság (mint a valóságban), egyszerűen realisztikus, de azt, hogy minden hófehér a tetőkön, kicsit elcsépelt, hiszen hol maradnak a madárpiszkok és hasonlók? A mozgásokkal nagyon meg vagyok elégedve, csak az a zavaró számomra, hogy néha kicsit túlságosan is sok, gondolok itt arra, mikor bukfencezünk egyet, és már hányinger közeli élményben van részem. A fegyverhasználat nagyon egyszerű és praktikus, pont ahogy akarták. Nincs szükség töltényekre vagy hasonló fölösleges dolgokra, egyszerűen csak lefegyverezzük az ellenséget, és ami maradt töltény a fegyverben ellövöldözhetjük, utána mehet is a kukába. Hasonlóan jó ötlet a Call of Duty 2-ben először bevezetett, praktikus dolog, hogy nincs a HUD-on életjelzés. Így nem kell folyton medikit után kutatni és nyugodtan csinálhatod a küldetésedet. A Mirror’s Edgeben is hasonló a dolog, ha eltalálnak, persze észre lehet venni, hogy Faith kurjant egyet-kettőt, és a képernyő is elszürkül, ilyenkor nincs más teendő, minthogy fedezékbe bújni gyorsan, és várni, amíg regenerálódunk. Feljebb említettem, hogy a pályák között találhatóak átvezető rajzfilmek. Ezek a videók előrébb viszik a sztorit, és nagyon látványosak, élvezhetőek. A videók nézése közben, azon agyaltam, milyen pöpec lenne, egy egészestés animét csinálni belőle. A zenék a menüben, mászkálás és üldözés közben mindig váltakoznak, helyzethez illőek, a szinkron színészek sem amatőrök, és persze a város zajai is teljesen valósághűek.

Összegezve:

Nagyon hangulatos, látványos és szuper hangokkal, zenékkel telipakolt világba csöppenünk már az első pályán! Grafika totál rendben van, a város felépítése egyszerűen zseniális! A hangokkal nagyon meg vagyok elégedve és az összhatás valami fenomenális! Nagyon jó szórakozást nyújt a 16 éven felülieknek, mert persze a korhatárt be kell tartani! :) Aki beleszeretne csöppeni a futárok nem minden napi életébe, és imádja az extrém dolgokat, azoknak csak ajánlani tudom. Kellemes időtöltést kívánok hozzá!

Még annyit szeretnék mondani, hogy elég nagy fejszébe vágtuk a fejszénket Mr. Wagnerrel, de erről még csak ennyit. Augusztus vége, és Szeptember eleje környékén igazán érdemes lesz látogatni a blogot, azt garantálom! :) (és ismét nem spoilereztem!)

Pali bácsi